A magyar kezdetek

Magyarországon a Szupersztár kezdetét nagyrészt mindenki Sasvári Sándorhoz köti. Ha voltak is előtte bemutatók, nem igazán maradt fenn a musical világ tudatában.

1986-ban került sor az ominózus bemutatóra a Szegedi Szabadtéri Játékok keretein belül a Rock Színház akkori társulatának játékával. Sasi mellett olyan nevek jelentek meg még a címlapon, mint Vikidál Gyula, Makrai Pál, Gregor József, Deák Bill Gyula, Csuha Lajos, Bardóczy Attila, Meződi József és még sorolhatnám. Mindannyiuk későbbi pályáját meghatározta ez a premier. A rendező Szikora János volt. A nagy sikerre való tekintettel az előadás később megjelent cd-n is. Kétségtelenül nagy mérföldkő volt ez Webber darabjának magyar bemutatói sorában.
Ezt követően persze sorra került a vidéki színházak és társulatok repertoárjára, és mind a mai napig látnak benne újat és megformálandót. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a következő színházi évadban a Madách Színház mellet a Szolnoki Szigligeti Színház is műsorára tűzte a musicalt.
Na de térjünk vissza a korábbi bemutatókhoz...

Sasvárit követte mondhatni a pályán Varga Miklós 1987-ben, aki bár még színházi pályája kezdetén volt, de az István a király rockopera kellő alapozást jelenthetett számára, hogy belefogjon ebbe a külföldi sikerdarabba. Bár némileg szokatlan összhatást keltett, hogy Jézus némileg alacsonyabb híveinél, mégis amint rápirít apostolaira: "Miért kell ezt tudnotok!" - biztos, hogy senki nem látta Varga Miklós Jézusát többé alacsonynak. Elementáris, kemény megváltóként lépett színpadra és könnyedén vette a Getshemane embert próbáló falzettjeit is. Tiszteletre méltó előd mindenképpen. Alapvetően ott emelhető különbség közte és Sasvári között, hogy hangjuk teljesen más színezetet adott az adott darabnak. Sasvári előszeretettel alkalmazott (és a mai napig is így tesz) hajlításokat, telített, öblös hangja szándékos elcsuklással adott érzelmi töltetet, míg Miki inkább reszelősebb, keményebb, csattanósabb karaktert formált meg hangszálaival.

A következő, aki időben őket követi Csengeri Attila. Ő '90 és '95 között játszott a Rock Színházban és ez idő tájt kapta meg először ezt a főszerepet. Később, alig öt év elteltével ismét színpadra állhatott Jézusként, még pedig a Pécsi Nemzeti Színházban, 2000 őszén. És ami Attila tehetségét és időtlenségét is jól mutatja, hogy a szeptemberi Madách bemutatón is ő lesz az egyik szereposztás messiása, továbbá a szolnoki darabba is hívták játszani ugyan csak a főszerepet. Hangjának erőteljes és sok színű tónusai mindenképp lenyűgöző előadásmódot garantálnak.

Attilát követi az időben Szomor György, aki 1999-ben játszott ebben a szerepben. Az előadás érdekessége még, hogy olyan nagy nevekkel lépett színpadra, mint Serbán Attila, aki azóta Simon szerepéből Júdássá nőtte ki magát (szeptembertől ismét ezt a szerepet játssza), vagy Dolhai Attila, aki akkoriban még csak Annás főpap szerepében énekelhetett.

Itt megjegyezném, hogy Feke Pál is először ebben a szerepben találkozott a JKSz-el 2000-ben, majd később ő is címszereplővé vált először 2003-ban, majd a szeptemberi Madách-variációban is első szereposztásként.

Szomor Gyurival mint egy egy időben kezdte el játszani Jézust Bot Gábor is, aki 2001-ben kapta meg a karaktert és ami az érdekessége a dolognak, hogy mellette Júdást elődje, Gyuri játszotta. Többek szerint jobban állt neki ez a szerep, mint a megváltóé. Bot Gábor alakítása leginkább Varga Miklóséhoz hasonlítható. Kemény, határozott vezetőt mutat, erőteljes hangokkal megspékelve. Ahogy Csengeri Attilánál, nála is meg kell említeni, hogy ősztől ismét színpadra lép Jézus képében, a Szolnoki Szigligeti Színházban.

És ezzel el is értünk napjainkhoz. Biztos, hogy sok név kimaradt a felsorolásból, de ők azok, akik olyan sikerre vitték az előadást, hogy arra évek távlatából is emlékezünk. A kérdés az, hogy mi újat tud még mutatni ennyi féle-fajta feldolgozás után a Madách, illetve a szolnoki színház?!