Kétségtelen, hogy ez az előadás csak újdonságának erejével vonzotta be a közönséget, mert az előadók közül csupán Varga Miklós nyújtott emlékezeteset ebben a feldolgozásban. Igaz, véleményemet csupán egyetlen régi videofelvételre alapozhatom.
Ennek a változatnak a különlegessége, hogy a főszereplők mellett két női táncos jelképezik a jó és a rossz hadakozását az emberi lélekben. Ezzel együtt összességében is azt kell mondanom, hogy nagy hangsúlyt kaptak a táncosok a produkcióban.
Varga Miklós, mint Jézus... nos kétségtelen, hogy hangilag tökéletes erre a karakterre. Gyönyörűen karcos, erős, határozott hangszín, a falzettek fantasztikusan, kitörően szólnak. Kétség kívül őt nevezném egyik legkedvesebb Jézus-színészemnek, ha nem lenne olyan alacsony, mint amilyen. Normál esetben ez nem jelent túl nagy problémát, de gyakorlatilag ebben az előadásban nála mindenki, még Mária Magdolna is magasabb. AZ összes apostol, tanítvány, csőcselék, mindenki magasabb. Így hiába a kitörő, tiszteletet parancsoló hang, olyan, mint egy kis méregzsák, egy pattogó bolha. Tényleg távol álljon tőlem, hogy elítéljem emiatt, hiszen évekig nagy kedvencem volt Varga Miklós, de ehhez a karakterhez számomra sajnos nagyon nem passzolt a magassága. Tökéletes hang, tökéletes játék, de egy olyan fizikai adottság, amin nem igazán lehet segíteni. Mondhatni, ez az egyetlen komoly hibája.
Ami a többi szereplőt illeti, bevallom töredelmesen, hogy Mikin kívül mást nem ismertem fel a felvételen. Valahogy mindegyikükben a vidéki színház azt a sajnálatos, tipikusnak nevezhető momentumát látom, hogy címszerepbe hívnak egy nagy nevet, a többieket pedig hazaiakkal pótolják. Ami vagy nagyon jól sül el, vagy nagyon nem. Ez esetben egy kellemesen közepes előadást eredményezett, mivel Jézus kivételével mindenki tisztességesen elénekli a szerepét, de többet nem tud hozzáadni. Júdásunk sajnos hiába próbál erőteljes karakterré válni, nincsenek kellő hangi adottságai hozzá. Bár egy erős, reszelős baritont szólaltat meg, de sok helyen hamis és sokkal inkább üvölt, semmint énekel. Mária Magdolna abszolút jellegtelen. Szépen, tisztán énekel, de semmi több. A főpapok rendkívül nevetségesek. Főleg, mivel jól láthatóan kézi mikrofonba énekelnek, eltérően a többi szereplőtől, és folyton a mikrofon vezetékén bukdácsolnak keresztül. Persze ez a technika hiányát mutatja, nem feltétlen egy rossz rendezést. Amit még pozitívumként megemlítenék, az egy új karakter megjelenítése. Persze nem szól, nem énekel, de ott van végig Szűz Mária, Jézus anyja. Ez számomra teljesen új gondolat (még ha 20 évvel ezelőtti is) és azóta sem láttam ilyet. Szerintem jó ötlet.
A színpadtechnikából úgy gondolom sokkal többet ki lehetett volna hozni. Egy nagyszerű forgó színpaddal rendelkeztek, ám a díszlet olyannyira szegényes lett, hogy még eklektikusnak is kevés. Egy lépcsősor, ami félkörívben laposodik el. Gyakorlatilag ennyi.
A jelmezek abszolút a korhűségre törekedtek (kivéve a két táncos lányt, akik végig vörös, illetve arany testhezálló kezeslábasban mozog). Itt is az nyilvánul meg, hogy minél alacsonyabb költségvetésből megoldhassák. Lehet, hogy ráfoghatjuk ezt a Krisztusi idők szegénységére, de nem vennék rá mérget.
Összességében ez egy vidéki színháznak közepes előadása, amiben Varga Miki nagyot alakított, és számomra gyakorlatilag ő teszi kicsit is érdekessé az előadást.
